Na végre, itt van Olaszország.
Talán nem is gondolnánk elsőre, hogy Olaszország erős bitterben. Pedig igen. Bitternagyhatalom. Annyira, hogy külön nevet adtak a dolognak: AMARO.
Ha egy magyar fül meghallja az amaro szót, akkor valami édesre, mandulásra asszociál, pedig nem, színtiszta bitterekről van szó. Mégpedig nagyon finomakról.
A Pernod Ricard zászlós bitterje a Ramazotti. Mindent tud, amit egy bitternek tudnia kell.
A névadó Ausano Ramazzotti 1815 környékén alkotta meg a mára nemzeti italnak számító amaro-ját, gencián, kínafakéreg, rebarbara, fahéj, oregano, szicíliai édes és curacao-i keserû narancs, valamint más összetevõk keverékébõl.
Aztán remek üzleti érzékkel nyit egy bárt a milánói Scala mellett és rábeszéli az előkelő közönséget, hogy kávé helyett dobjon be agy Amaro Ramazottit. A példa ragadós és Ramazotti úrnak jelentős szerepe van abban, hogy mára szokás lett Itáliában, hogy ebéd után az olaszok megkóstoljanak pár remek amarót a széles hazai kínálatból.
A Ramazzotti Amaro-t 33 féle, a világ különbözõ részeirõl származó gyógynövénybõl készítik.
Íze sima és lágy, arányos, vagyis nem túl édes és nem túl keserû. Kellemes, narancsos utóíze van.
Klassz bitter!
